Két templom története

A londoni Westminster, a milánói Il Duomo, a római San Pedro,a párizsi Notre Dame. Minden nagyvárosnak megvan a maga híres temploma, mely kiemelkedik a többiek közül.  A magyar fővárosban nehéz a választás, mert Pest és Buda csak nemrégiben, 1873-ban egyesült, így mindkét part őrzi kincseit, egy-egy nevezetes katolikus templomot. Minden vasárnap reggel ugyanazt a kérdést teszem fel magamnak: Hova menjek misére? A Bazilikába… vagy a Mátyás templomba?

A Szent István Bazilika XIX. század végén épült. A maga fenséges neoklasszicista nagyvonalúságával 8500 hívőt tud befogadni, és hűen mutatja az akkori Pestre jellemző gazdasági fellendülést és jólétet, mikor a város arra készült, hogy megünnepelje, hogy Árpád fejedelem 896-ban a Kárpát-medencébe érkezett. E történelmi tény emlékére tervezték a bazilika kupoláját 96 méter magasra, éppen úgy, ahogy a Parlament kupoláját is – az állam magas, karcsú temploma – amit szintén a Millennium előestéjén építettek.  

                       

Egy több mint ezer éves, gazdag készletekkel rendelkező országban a Bazilika kiskorúnak számít, ám fiatalságát kompenzálja, hogy a magyar kereszténység legrégebbi és legfontosabb ereklyéje található itt: a Szent Jobb, amely Szent István, Magyarország első királyának jobb keze, akinek törhetetlen hite, no meg kardja, nagy segítség volt Magyarország evangelizációjában.

                                     

Ha átkelünk a Dunán, a Várhegy tetején tündöklő Nagyboldogasszony templom sokkal idősebb. Jelenlegi alapjait a XIII. században építették, ebből a századból maradt fenn eredeti helyén egy gyönyörű román oszlopfő, ami egy szerzetest és egy szakállas embert ábrázol, aki az Írásokat olvassa. A századok múlásával a legkülönfélébb építészeti stílusok hagytak nyomot az épületen, amelyet mindannyian Mátyás templomnak ismerünk, a nagy uralkodó emlékére, akitől a templom reneszánsz díszeit kapta.

                                      

A XVI. században a török megszállás alatt mecsetté alakították, de még mielőtt török kézre került volna¨, a várvédőknek sikerült egy belső falat emelniük, ami mögé a Szűzanya szobrát elrejtették. Százötven évvel később, amikor a Szent Liga ágyúi eldördültek, a fal leomlott és a törökök azon nyomban rémülten megadták magukat a „jelenés” láttán, amikor a sűrű porfelhőből csodálatos módon kirajzolódott a Szűz alakja. A szobor ma a templom déli szárnyában található, a Lorettói kápolnában.

                                   

Később a jezsuiták vették át a templomot, akik barokk stílusban újították fel, ebből az időszakból kevés emlék maradt. Az utolsó nagy átalakításon az I. Világháború előtt esett át a templom, innen származnak a templombelső falát díszítő színes freskók, melyek bár a bizánci esztétikát idézik, valójában a magyar art deco összetéveszthetetlen megnyilvánulásai.

Koronázási ceremóniák és királyi esküvők tanújaként, a Mátyás templom a fő oltár mellett a jobb oldalon megőrzött egy páholyt a királyi család részére. Néhány méterre onnan, az orgona sípjainak rejtekében (és titokban?) tartott gyűléseket a Máltai Lovagrend a szovjet elnyomás alatt.

                              

Pesten a Bazilika, Budán a Mátyás templom. Mindkettőben hagyományos tízórai misén vehetünk részt, latin részletekkel és olyan zenei aláfestéssel, mely koncertként is megállná a helyét…

 Az egyik nagyvárosi, szinte haladó, demokratikus épület (nincs belépődíj sem), a másik sokkal inkább hagyományos, monarchikus szellemű. Ahhoz, hogy szellemi és építészeti jelentőségüket a maga teljességében megismerjük, egy doktori disszertációt kéne írnom róluk, mely közelebb vinne minket ahhoz, hogy megértsük az rendkívül összetett magyar történelem fonalát.  

Sopron: a város amely Magyarországot választotta.

Alighogy megérkeztünk Sopronba, a történelmi belvárosban sétálva úgy éreztük magunkat, mintha egy időutazásra fizettünk volna be. Nemesek és katonák gyűrűjében a királyi pár bejárja a város utcáit és a Nagyboldogasszony-templom (ismertebb nevén Kecske–templom) felé tartanak. A tömeg lelkesen éljenez. Biztos, ami biztos, mi is így teszünk. Nem meglepő, hisz pár perccel később egy koronázáson veszünk részt, melyet egy püspök celebrál és egy remek kórus éltet, mindenki korhű ruhában tündököl. A város ily módon emlékezik meg minden évben III. Ferdinánd királlyá szenteléséről 1625-ben. Olyan idők voltak ezek, amikor a Kecske-templom (e név eredetét sokféle elmélet próbálja megmagyarázni) sok diétának és királyi esküvőnek adott helyet.

                 

Sopron, Magyarország legnyugatibb városa, majdnem az Osztrák határnál fekszik. A mai főtér helyén a római Scarbantia fóruma volt található, melyet a barbár hordák pusztítottak el. A város a XI. századtól része Magyarországnak, itt tervelte ki Hunyadi Mátyás a Bécs elleni támadás haditervét, (1482-1483), és egyike volt azon városoknak, melyek a XVI. században ellenálltak a török inváziónak. Annak ellenére, hogy a Tűztorony a tér legemblematikusabb építménye, a város nem menekült meg az 1676-os nagy tűzvésztől. 

                    

A barokk vonalak, melyek a város épített örökségét uralják, a tűzvész utáni újjáépítés eredménye. Megnéztünk egy régi zsinagógát, egy gyönyörű lutheránus templomot, és néhány múzeumot: a Stornó-házban látható az a zongora, melyen Liszt Ferenc tanult zongorázni, de természetesen kisfiamnak sokkal jobban tetszett például a Bányászati Múzeum vagy a Fabricius-ház.

                 

                 

Ahogy elhagytuk a város központját, meglepett minket a fogászati rendelők mennyisége, melyek az osztrák turisták ezreit csábítják, akik szívesen ugranak át a határon, bízva a szolgáltatás minőségében (és persze a nem elhanyagolható árkülönbségek miatt).

                   

Sopron dicsőséges története a mai napig él. Ahogy Eric Hobsbawn történész állítja, a XX. század egy rövid évszázad, mely a Nagy Háborúval kezdődik, és a Berlini Fal leomlásával végződik. Elmondhatjuk, hogy Sopron szerepet játszott a kezdeteknél és a végjátékban is.

Az elején azért, mert 1921-es Párizsi Béke azt diktálta, hogy kerüljön osztrák felségterületre, de a lakosok népszavazással úgy döntöttek, hogy a város maradjon Magyarországon. Sajnálatos, hogy nem minden magyar állampolgárnak adatott meg a lehetőség, erre a választásra az I. Világháború után.

A korszak lezárásában pedig azért játszott jelentős szerepet, mert 1989. augusztus 19-én először Sopronban nyílt egy kis rés a Vasfüggönyön, ahol keletnémetek százai jutottak át Ausztriába. A magyar katonák megtagadták a tűzparancsot, ezt az eseményt később úgy jegyezték fel, mint az első jelentős lépést abban a folyamatban, ami néhány héttel később a Berlini Fal ledöntéséhez vezetett.

                             

Az eseményt egy félig nyitott kapu örökíti meg. Ha áthaladunk rajta, már szürkületben, folytatjuk utunkat egy régi kolostor felé, de nem azért, hogy imádkozzunk, sem azért, hogy a szerzetesekkel beszélgessünk. Az idők múlásának jeleként, a Kloster Wandorf ma egy elegáns és elragadó hotel, nyugodt, bölcs légköre arra invitál, hogy elgondolkozzunk mindarról, amit itt tanultunk, étterme pedig annyira kitűnő, hogy igazán emelkedett lelkiállapotban tölthettük ezeket a napokat.