Split - egy idős uralkodó szeszélye.

305. május 1. hajnalán, Nicomenia külkerületének egy dombján Diocletianus könnyekkel a szemében arra készül, hogy a néphez szóljon. Ugyanazon a helyen, ahol megkoronázták, most először kerül sor arra, hogy egy római császár bejelenti lemondási szándékát.

Miután több mint húsz éve állt a mediterrán világ élén, és olyan adminisztratív reformokat vezetett be, mely egy teljes évszázaddal elodázta a Római Birodalom bukását, Diocletianus úgy határozott, békésen visszavonul, abba az adriai tengerparti palotába, melyet ő maga építtetett egy valaha volt parányi görög gyarmat területén, szülővárosától, Saloniától néhány mérföldre.

           

Manapság Diocletianus “nyaralója” a római kor egyik legjobb állapotban fennmaradt palotája, mely meghatározza a horvát turistaváros, Split csodálatos történelmi központját. Eredeti tervrajzát tekintve – 190 x 160 méter - a palota egy római villa és egy kaszárnya alaprajzának ötvözete. Hatalmas udvara, a Peristilium pogány templomokkal és óegyiptomi szfinxekkel díszített.

             

                         

A VII. században a helyi telepesek a szláv támadások előli menedéknek használták a palotát. Diocletianus mauzóleumát a Szent Duje székesegyházzá alakították, míg a császári lakosztály felújított formájában az újonnan érkezőknek nyújtott szállást. A középkor és a reneszánsz idők szintén számos nyomot hagytak a palota struktúráján, mígnem a XVIII. században a skót Robert Adam újra felfedezte, és ihletett merített belőle az angol neoklasszikus stílus alapjainak megalkotáskor.

                           

Ma Split úgy tűnik fel előttünk, mint a nyugati kultúra ragyogó metaforája. A város határaiban már nem csak mezőket, hanem elegáns velencei stílusú negyedet, sőt néhány barokk lakóházat és lélektelen XX. századi  épületeket is találunk.

A Nyári Fesztivál ideje alatt, a Peristiliumot kortárs táncelőadások és zenei együttesek veszik birtokba. A hatalmas, évszázadokon keresztül törmelékkel borított földalatti termek helyén napjainkban piac üzemel, ahol a világ bármely pontjáról érkezett turista találhat magának vásárfiát.

                                       

Ebben a varázslatos városban semmit sem az eredeti állapotában találunk, azonban nem is merül semmi feledésbe. Minden új épület merít a korábbi formákból és elődeire alapul. Az egyes korszakok stílusa ellen tudott állni a mindenkori következő kor újító hajlamának, és könnyű minden sarkon meglátni a római idők ragyogását, ahogy áttüremkedik egy polgári ház falának vagy egy divatmárka üzletházának résein.

                                                    

                                                         

Split kapu is egyben. Számtalan hajó- és komp-kirándulás indul innen, melyek az idilli adriai térség szigetvilágába kalauzolnak bennünket. És alkonyattájt, ha bárkánk már messze jár a mólótól, csak hunyorítanunk kell, szemünkkel és lelkünkkel egyaránt, és akkor megláthatjuk egy öreg császár halvány körvonalait, aki az idősek ráérős módján veteményesét gondozza. Elmereng a régi idők fényén, és elégedett, mert bár már régen visszavonult, sikerült egy olyan egyedülálló várost alapítania, mely mindörökre halhatatlanná teszi őt.

                                

                                               

Hrvatski tekst

Split - hir jednog cara

Ujutro, 1. svibnja 305. godine, na brdašcu u okolici Nikomedije, Dioklecijan se sa suzama u očima priprema za obraćanje mnoštvu ljudi. Na istome mjestu na kojemu je bio okrunjen, po prvi puta u povijesti, jedan rimski car objavljuje svoju odluku o abdiciranju. Nakon što je vladao sredozemnim svijetom više od 20 godina i nakon što je proveo administrativnu reformu kojom bi se odgodila propast carstva za jedno stoljeće, Dioklecijan je odlučio mirno se povući u palaču koju je sam dao sagraditi na obalama jadranske obale, u jednoj maloj bivšoj grčkoj koloniji, nekoliko milja od Salone, svog rodnog grada.

U sadašnjosti, Dioklecijanova "kuća za odmor" najbolje je uščuvana palača rimskog razdoblja i određuje povijesni centar krasnoga turističkoga grada Splita u Hrvatskoj. Njegov izvorni tlocrt (190 x 160 metara) kombinira svojstva rimske vile i vojarne te je u sebi imala veličanstveno dvorište imena Peristil, s poganim hramovima i sfingama iz starog Egipta.

U 7. stoljeću okolni stanovnici koristili su palaču kao obrambeno utočište protiv slavenskih osvajača. Dioklecijanov mauzolej pretvoren je u katedralu svetog Dujma a carske odaje reformirane su kako bi mogle primiti nove stanovnike. Povijest je i dalje utjecala na strukturu palače tijekom srednjeg vijeka i renesanse, sve dok je u 18. stoljeću nije nanovo otkrio Škot Robert Adam i koristio je kao inspiraciju za uspostavljanje temelja engleskog neoklasičnog stila.

Danas je pojava grada Splita savršena metafora zapadne civilizacije. Zidine više nisu okružene ruralnim dijelovima, već elegantnim venecijanskim kvartom, s nekoliko baroknih vila i neprivlačnim zgradama 20. stoljeća. Tijekom Ljetnog festivala Peristil ugošćuje glazbene grupe i plesne skupine suvremenih plesova. U ogromnim podzemnim dvoranama koje su se stoljećima punile šutom danas se nalaze dućani za globalizirane turiste.

U ovom magičnom gradu ništa nije u svom izvornom obliku i ništa ne nestaje potpuno. Svaka nova zgrada odražava i naslanja se na prethodne. Svako razdoblje uspijeva se oduprijeti revolucionarnoj prirodi nadolazećeg, a u svakom uglu može se razabrati rimski sjaj vijugajući između raspuklina neke građanske kuće ili trgovine poznate modne marke.

Split također možemo smatrati ulaznim vratima na nebrojene izlete gliserima i trajektima kojima se može doprijeti na idilične jadranske otoke. Tada, kada se u sumrak brod udaljava od mola, ako zaoštrimo pogled i dušu, možemo vidjeti galantnu siluetu staroga cara koji, polaganim protekom godina, i dalje uzgaja svoj vrt. Nostalgičan za minulom slavom, ali zadovoljan jer je nakon povlačenja uspio osnovati jedinstveni grad koji će ga ovjekovječiti.