domingo, 12 de octubre de 2014

A szobrok üzenetei

Ki merne ítélkezni egy arkangyal felett? A számos vitát kiváltott Német Megszállás Áldozatainak emlékművét visszafogott ünnepségen adták át. Bizonyos kritikák szerint a védtelen és szenvedő Gábriel arkangyalt támadó birodalmi sas nem megfelelően ábrázolja Magyarország szerepét a II. világháborúban.

               

Liszt Ferenc
                         












Madarat tolláról, embert barátjáról. A társadalmakat pedig leginkább ünnepeiken és szobraikon keresztül ismerhetjük meg. Előbbiek őseik, és utóbbiak gyermekeik. Budapest bővelkedik szobrokban, melyek bepillantást adnak a város álmaiba és bánataiba, mintha éreznénk a város szívverését.

 

                                   Hösök tére


Természetesen nem minden szobor egyforma. A 20. századig inkább gőgös, méltóságteljes, ünnepélyes szobrokat emeltek, mint a Hősök terén található honfoglaló hét vezér szobra. Rideg márvány és bronz, mely nem éppen a szívélyes és kellemes beszélgetések tökéletes színtere. „Hiszen erről szól a neoklasszicizmus”, mondhatnák az olvasók. De ez nem igaz, van még valami más.


 
                   
                                      Anonymus
       Mátyás kútja













A Mátyás-kút „solymászát” rangjához nem illő önteltséggel ábrázolták, és Anonymus városligeti szobra sem a jó történészekhez méltó kommunikatív pozitúrát vette fel. Érdekes módon mindketten csuklya alá menekülnek, mintha rejtegetnének valamit, ami inkább zavaró, mint szuggesztív, mert igazából nem is őriznek mély titkokat. Amikor kiemelnek valakit a mozdulatlanságból, mint például Kapisztrán Szent János szerzetest, azt fellengzős és eltúlzott mozdulatokkal teszik, melyek figyelemfelkeltés helyett arra késztetik az embert, hogy áttérjen az úttest másik oldalára. Mind rendkívül tiszteletreméltó, de ki szeretne velük meginni egy csésze kávét?
  
                    
                   János Kapistrán
Lenin












A szovjet megszállás zsarnokokat, ikonokat és a rendszer barátait is elhozta, akik ma a száműzetés keserűségén sajnálkoznak együtt, bezárva néhány percre a belvárostól egy szabadtéri parkban (*). Bár száműzetésben élnek, hiányuk nem marad mindig észrevétlen.

                    
                       Déryné
Békebeli rendőr













Szerencsére a demokrácia kellemesebb emberek előtt is megnyitotta ajtaját. Ennek előfutára kétségkívül a színésznő, Déryné volt (ilyen előfutár csakis asszony és művész lehetett), aki a Krisztina téren sugározza magából rokonszenves személyiségét. Új idők szele, hogy gróf Károlyi Sándor és Kálmán Imre zeneszerző szobrai hagytak egy kis helyet maguk mellett, mintegy beszélgetésre invitálva a járókelőt.


Károlyi Sándor

Kálmán Imre

A Zrínyi utcában található Békebeli rendőr szobra már egy humorosabb vonalat képvisel, és kénytelen beletörődni, hogy a Bazilikát látogató turisták szüntelenül pózolnak vele, sőt olykor még pocakját is szeretetteljesen megsimogatják. A komédia azonban nem mindig része a találkozásnak. Legalábbis ezt sugallja Radnóti Miklós szobra, aki kimerülten és elgyötörten fogad minket, mintha meg szeretné osztani velünk halála előtt írt utolsó költeményét.

Radnóti Miklós


Városi egyszerűséggel szegezi tekintetét a Parlamentre Nagy Imre, és figyelmesen vizsgálja, hogyan fejlődik köztársasága, melyet 1956-ban szeretett volna megalapítani. Egy szerény hídról teszi mindezt, mely talán egy nap összeköti valamennyi Budapesten megörökített személy lelkét. 



                               
                                  Nagy Imre

              Nagy Imre













Szürke angyalok, harcosok, nosztalgikus kommunisták és bohém művészek. Közöttük tengetjük hétköznapjainkat, mi, budapesti lakosok. Vajon melyik ábrázolja leghűbben jövőnket?

Van miben reménykednünk. A Falk utca sarkán töprengő kétségekkel teli, de mindig szívélyes Columbo hadnagy minden bizonnyal megoldja számunkra ezt a rejtélyt.