Kastély Joseph Haydnnek

Napjainkban a zenei alkotások jórészt a felvételeknek, elektronikus kereskedelemnek, rendezvényszervezőknek, videóknak, rádiónak, televíziónak, csengőhangoknak és a jegyárusításoknak köszönhetően maradnak fenn.

A 15. és a 19. század között azonban mindez ismeretlen volt. Hogyan volt mégis lehetséges a zene virágzása a nyugati világban? A válasz minden bizonnyal a vagyonos és jó zenei ízléssel rendelkező emberek, a mecénások odaadásában keresendő. Egyesek praktikus okokból tartottak el nagy hírnévnek örvendő zeneszerzőket, ugyanis presztízst jelentett uradalmukban vagy zenét a vallásos ünnepeken. Mások pusztán a művészet szeretete miatt, vagy, hogy emeljék rezidenciáik mulatságainak fényét. Az utóbbiak legismertebbje a 18. századi magyar arisztokrácia legbriliánsabb alakja: Esterházy Miklós herceg, a „Pompakedvelő”.

Az Esterházyak földbirtokai a mai Fertőd tájon elhelyezkedő Süttörön és Esterházán voltak (körülbelül 150.000 hektár), néhány kilométerre a mai magyar-osztrák határtól. A 126 termes kastélyt 1766-ban építették a Schönbrunni és a Versailles-i kastély mintájára. Az osztrák zeneszerző Joseph Haydn (1732-1809) huszonnégy évet élt itt, ahol ötven szimfóniát és tizenkét operát komponált és mutatott be. Esterházy Miklós állandó zenekart alkalmazott, sőt Operaházat és Bábszínházat is építetett kastélya mögé. A herceg és barátai az erkélyről nézték az előadásokat, míg a helyi lakosok (belépőjegy nélkül) a földszintről hallgatták a muzsikát. A legpompásabb mulatságokat tűzijáték koronázta a kertben, ahol nem mellesleg 60.000 virágot gondoztak. Egy egyszerű földműves életében hatalmas eseménynek számított egy-egy ilyen előadás, ugyanakkor azt elképzelni is nehéz, hogyan tudott volna Haydn nagylelkű mecénása nélkül komponálni.

A második világháború alatt a kastély német főhadiszállásként és szovjet katonák kórházaként működött. Ezután néhány évre sorsára hagyták, de napjainkra visszanyerte régi pompáját. A barokk környezetben gyönyörködhetünk magyar és osztrák művészek szobraiban, olajfestményeiben, freskóiban és faliszőnyegeiben és nem utolsósorban értékes paravánokban, melyeket a herceg Kínából hozatott. A kastély még mindig az eredeti – annak idején nagyon fejlett – fűtésrendszerrel működik. Mária Terézia pompás termeit is megtekinthetjük, melyeket 1773-as látogatása alkalmából külön a császárné kényelmét szolgálva terveztek.

Az elmúlt években néhány termet átalakítottak szállóvendégek számára, és a Gránátos Terem ma már fényűző étteremként üzemel. Természetesen a zene még mindig jelen van, és gyakran rendeznek koncerteket a Koncertteremben és a nemrég felújított Bábszínházban.

Családommal egy gyönyörű koncerten jártunk, melyet Andras Staier vezényelt. Az előadás után alkalmunk nyílt néhány szót váltani Esterházy Antallal, egy előkelő és szívélyes úriemberrel, aki a kastély alapítójának egyenes ági leszármazottja, 13. Galánthai herceg és a Galánthai Esterházy család fő ágának feje. És még azt is megengedte, hogy készítsünk róla egy fényképet.

A derült, hűvös éjszakán, miközben Fabrizióval a főkapu felé sétáltunk, az jutott eszembe, hogy két és fél évszázad után a Fertődi Kastély még mindig elkápráztatja az embert, és Esterházy nagysága ugyanúgy tündököl. Ahogy Franz Joseph Haydn muzsikája is.