sábado, 3 de agosto de 2013

Egy szerelem hosszú története (Plitvicka Jezera – Horvátország)

Családommal erdei és hegyi túráink alkalmával általában két-három órát gyalogolunk, hogy elérjünk a vízeséseshez, a túra fénypontjához, ahol gyönyörködünk a csodálatos tájban, majd erőt gyűjtünk a visszaúthoz. A Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban (http://www.np-plitvicka-jezera.hr/) már az első húsz percben húsz vízeséssel találkozik az ember, és azután egyre több zuhatag, patak, kilátó, türkiz lagúna és tó jön velünk szembe, mintegy szabadtéri labirintust képezve egy csodálatos hegység szívében, hihetetlenül gazdag növényvilággal tarkítva (1267 növényfajt jegyeznek a parkban, ebből 55 féle különböző orchideát).



Ez a fantasztikus természeti jelenség részben annak a tizenhat tónak köszönhető, melyek különböző magasságokon, egymással összekapcsolva helyezkednek el. Érdekes tény, hogy a vízben található ásványi anyagok elmeszesítik a közelben lévő növényeket, melyek az idő múlásával mésztufává alakulnak: porózus, habkönnyű kővé a leghihetetlenebb formákat öltve. 





Dombok, hidak és kicsiny szigetek tárulnak a szemünk elé, ahol nem kevesebb, mint 300 különböző pillangófaj él együtt a madarakkal, farkasokkal és barnamedvékkel (nincs ok az aggodalomra, a barnamedve nagyon félős, éppen, hogy csak megmutatja magát a látogatóknak).



Kirándulásunk bázisaként a Hotel Degeniját (www.hotel-degenija.com) választottuk, mely 5 km-re helyezkedik el a Nemzeti Park 1. számú bejáratától. Szimpatikus és jól felszerelt helynek bizonyult, méltányos árakkal, jó parkolóhelyekkel és egy kedves étteremmel, ahol egyszerű helyi ételekből választhatunk (érdemes előre asztalt foglalni, ha nem akarunk várakozni).


 

Feltételezem, hogy a természet szerelmesei akár egy életet is el tudnának tölteni Plitvicében, de sajnos nekünk csupán hat óránk volt, hogy betekintést nyerjünk a Nemzeti Park egy-egy varázslatos szegletébe, gyalog, hajón és erdei kisvasúton. Minden lépés új meglepetést kínált a természet „Alhambrájának” folyosóin bebarangolt utunk során. Az embernek az a furcsa érzése támad kirándulás közben, hogy a víz csörgedezése egy végtelen mesteri szimfóniává alakul át.


Eme nagyszerű koncert lezárásaként, még jutott időnk a Barac barlang felfedezésére (12 km-re a Nemzeti Parktól, egy 45 perces idegenvezetéssel egybekötve), melyről azt feltételezik, hogy már 6000 éve is lakták emberek.


Az alkonyat fényében ideiglenes otthonunkba érkezve magunkénak tudhattuk azt a jóleső érzést, amikor valaki a kulisszák mögül bepillantást nyer a fák, vizek és sziklák türelmes és gyümölcsöző románcába. A világ ezen kicsiny szegletében rájövünk, hogy az életben semmi sem véletlen. A Plitivicei Nemzeti Parkban nyilvánvalóvá válik, hogy a Teremtés módszeres tervezés eredménye, és nincs más dolgunk, mint felfedezni és hálásan gyönyörködni minden szépségében.


No hay comentarios:

Publicar un comentario