A művészetnek két dologra van
csupán szüksége: művészekre és műgyűjtőkre. A festészet fennmaradna kritikusok,
múzeumok, a múzeumot látogató közönség, műkereskedők, galériavezetők,
kurátorok, művészettörténészek, bloggerek vagy diplomaták nélkül. Műgyűjtők
nélkül azonban a képzőművészetet életben tartó társadalmi-gazdasági mechanizmusok
összeomlanának.
A műgyűjtők szenvedélyes
emberek, szükségük van valódi szépségre, legyenek akár vagyonos cégvezetők vagy
csak egyszerű alkalmazottak. Előfordul, hogy egy jó befektetés reményében
bármit megtesznek, hogy megszerezzenek egy festményt, de mindig társul hozzá
egy jó adag romantika és gyermeki ártatlanság a művészet rejtélyes útjainak
megfejtése érdekében. A történelem során már megismerhettünk kiváló és még kiválóbb műgyűjtőket is. A legfigyelemreméltóbbak között találjuk Patkó Imrét. Gyűjteményét Győr belvárosában (Széchenyi tér 4.) tekinthetjük meg. A múzeum egy 17. századi épületben található, mely a városban alkotó művészeknek is számos alkalommal adott kiállítóteret. A múzeum épületének sarkán lévő faemlékbe az odalátogatók szögeket ütöttek látogatásuk mementójaként.
Amikor megérkeztem, zárva találtam a tárlatot, de a Xantus János Múzeumban dolgozó hölgy nagyon kedvesen kinyitotta nekem az épületet. A kiállítás betekintést nyújt Patkó Imre életének nagy részébe. A harmadik emeleten álarcokat, talizmánokat és egyéb emléktárgyakat láthatunk, amelyeket az újságíró, etnográfus és történész Patkó Kínában, Tibetben, Indiában és Afrikában tett gyakori utazásai során gyűjtött össze. Ezen országokban Patkó számos alkalommal élt együtt modern társadalmaktól elzárt közösségekkel a 20. század derekán.
Az első és második emeleten magyar művészek illetve nemzetközileg is elismert festők, mint Marc Chagall, Charles Rouault, Karel Appel, Georges Braque és Pablo Picasso műveit csodálhatjuk meg. A képeken jól látszik, hogy hozzáértő válogatta össze, felülemelkedve különböző korszakok divathóbortjain.
 |
| Karel Appel "Figura hallal" |
 |
| Ujhaázi Péter "Katona" |
Miközben a festményekben
gyönyörködtem, az ablakon keresztül észrevettem a szembenálló, 17. században
épült Loyolai Szent Ignác bencés templomot. Győr varázslatos nyugalmában
összemosódtak az afrikai törzsek, az ellenreformáció barokkja és a kortárs
művészet kontrasztjai. Patkó Imre nagyon jól tudta, hogy mindhárom egyugyanazon
történelem fejezeteiből származik. Humanista felfogása szerint minden
civilizáció és népközösség egy hatalmas kaland része. A Patkó Imre gyűjtemény ebbe
a különös misztériumba enged bepillantást.
