A zene és a csend

Magyarországra érkezésem után nem sokkal volt szerencsém néhány szót váltani Magyarország Köztársasági Elnökével. Rövid beszélgetésünk alkalmával, Áder János Köztársasági Elnök megemlítette, hogy amennyiben igényes zenét szeretnék hallani, mindenképpen látogassak el a Művészetek Palotájába (http://mupa.hu). Nem minden nap kap az ember javaslatokat ilyen magas szintről, így természetesen hallgattam a tanácsra. A 13. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében Claudio Abbadót láthattuk vezényelni, méghozzá az Orchestra Mozart élén a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben (http://www.btf.hu/btf2013/). Nem is lehetett volna megfelelőbb alkalom látogatásomra.

Hasztalan lenne túl sokat beszélni Claudio Abbadóról, a zenei legendákat nem lehet körülírni. Azokat hallani kell. Ahhoz azonban, hogy jó minőségben hallgassuk, síri csendre van szükség, és ilyen elsőrangú helyekkel szerencsére nem fukarkodik Budapest. A Művészetek Palotája egy csodálatos kulturális központ, amely sokrétű művészeti ágaknak és kiállításoknak ad otthont. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – a Művészetek Palotájának legnagyobb terme – 1700 férőhelyes, 2005-ben adták át, és a legmodernebb technológiával van felszerelve, melynek kulcsfontosságú része az átalakíthatóság.

A színpadot három hidraulikus emelőszerkezettel lehet átalakítani úgy, hogy az alkalmas legyen különböző típusú zenekarok fellépéséhez. A minőségi hangzást a koncertteremben található zengőkamraajtók és a mozgatható függönyök korszerű motoros színpadtechnikai rendszere segíti. Az akusztika így egyedülállóvá válik minden egyes koncert esetében.
 

A Művészetek Palotája már a helyünk elfoglalása előtt teljes kényelmet biztosít. A mélygarázs használata ingyenes minden koncertlátogató számára, és nyugodtan hagyhatjuk a kabátokat, esernyőket az autóban, még egy olyan viharos éjszakán is, mint a március 27-ei nap volt (úgy tűnik, az időjárás figyelmen kívül hagyta, hogy ez a Tavaszi Fesztivál).
 

A terem bejáratánál modern gömb alakú kínálóból vehetünk cukorkákat, úgy vélem, ez tapintatos módja a köhögési roham megelőzésének. Egy nagyon kedves hölgy átnyújtja nekünk a programfüzetet (senki nem ad neki borravalót, mégis folyamatosan mosolyog) feltételezve, hogy legalább az arab számokat el tudjuk olvasni. Mindenkinek van számozott ülőhelye, ezért a helyek elfoglalása gyorsan és szervezetten működik. Ahogy átnéztem a programfüzetet, rájöttem, hogy az interneten más információt találtam, de ilyen körülmények között ez teljesen mellékes. Senki nem figyelmeztet hangosbemondón arra, hogy nem szabad telefonálni, vakuval fényképezni, hangoskodni vagy késsel neki esni anyósunknak. Civilizált emberek között ez alapvető dolog.

A közönség nyilvánvalóan imádja a zenészeket és a karmestert, és lélegzetvisszafojtva hallgatja az előadást. Claudio Abbado csak azt teszi, amit mindenki vár tőle. Mindenki – de tényleg mindenki – mozdulatlanul marad, egészen addig, amíg a második ráadás be nem fejeződik.

Mindenképpen hálás vagyok a közönségnek, a zenészeknek és Magyarország Köztársasági Elnökének a nagyszerű tanácsért.