Ezzel eldőlt, hogy a MüPa Fesztivál Színház termében ünneplek idén, ahova Budai László „Tango No Tango” című előadása vonzott. A tangó főként folk elemekből építkezik, nagyon sűrű és szofisztikált folk, ezért úgy gondolom, hogy a nem buenos aires-iek teljes mélységében nem tudják átérezni. Általában a világ nagyvárosaiban mindig van egy-két művész, aki közvetítőként megpróbálja ezt a tartalmat az adott kultúrában elhelyezni. Ha ők nem lennének, a tangó nem terjedt volna el ilyen széles körben, talán csak néhány igen művelt ember ismerné, mint egy idegen kultúra érdekes megnyilvánulását, aminek nem sok köze van a mindennapokhoz (mint az egyiptomi piramisok, vagy a Kabuki színház). A tangó külföldi közvetítői általában haladó táncosok, akik sokszor jártak Buenos Airesben, hogy tovább képezzék magukat és a hobbijuk szép lassan a mesterségükké vált. Őket nevezem én - szeretettel - Mr. Tangónak. Némelyikük hatásvadász vagy egy cseppet megalomán. Vannak azonban olyanok, akik nem ebben látják a tangó lényegét. Magyarországon Budai Lászlót nevezem Mr. Tangónak, és ő a legjobb Mr. Tangó, akit ismerek (www.budaitango.hu).
A „Tango No Tango” produkció szereplői zenészek - egy igen jó énekes (tökéletes
argentin kiejtéssel!) - és mintegy húsz táncos, akik elegánsan és odaadással mutatják
be a tangó különböző formáit: az eredeti, utcán táncolt tangót, a milongák
stílusát, a szalontangót, a nagyszínpadi tangót, de láttam azokat az apró
mozdulatokat is, amik gyakorta elvesznek a kortárs táncművészet előadásaiban.
Budai László nagyon jól gazdálkodik az „erőforrásokkal”, mindegyik táncosára az
alkatának és felkészültségének legmegfelelőbb lépéseket osztotta, saját
táncpartnerének megválasztásában sem kételkedhetünk, párja a nagyszerű Pirity
Andrea. És a magyar Mr. Tangó nagylelkűen átengedi a színpadot a fináléra argentin
Cristian Duarte és Lilach Mor kettősnek, övék a végső tánc. Az argentin
válogatott mezét idéző ruhában, futball témára táncolnak, könnyekig meghatódom
a tangó, az égszínkék zászló és a futball jelenlététől Budapest egyik
legrangosabb színpadán. A közönség is lelkesen tapsol. Úgy tűnik, végül nem
lesz olyan szomorú ez a születésnap…
De ez még nem minden. Már épp indulok haza a gyertyákat elfújni, amikor
Budai László szót kér a végső tapsviharban… és kéri, hogy jöjjek fel a
színpadra! Ott, mindenki előtt elmondja, hogy ma van a születésnapom, és amikor
a nézőtéren 600 ember tapsolni kezd engem köszöntve, akkor már kicsit remeg a
lábam. Nagyon köszönöm Önöknek, hogy az első félszázados születésnapomon ilyen
kedvesen felköszöntöttek. Hát elég szép számban összejöttünk végül!
No hay comentarios:
Publicar un comentario